hajmeresztő:(

Már a múltkoriban szerettem volna megosztani ezt a sztorit olvasóimmal... Igen, Nikről szól:) bár ide lehet nem ilyen mosolygós smiley-t kellene írnom..

Nik különösen utálja a kiszámíthatatlan dolgokat és azt, ha a napi kis rutinja borul. Történt ugyanis, hogy nekem délután tök spontán le kellett lépnem itthonról és reggel még úgy búcsúztam Niktől, ahogy szoktam, hogy du. megyek érte. Ő ezt abszolút bevési.

Anyumat be tudtam szervezni és még mondta is szegény, hogy na, kíváncsi lesz Nik hogyan fogadja majd őt, ha megy érte az oviba. Én szóltam neki, előre...hogy tuti oltári cirkusszal!!! Anyum nem hitt nekem... pedig bejött..

Tombolás, üvöltés és minden, ami kell, ugyanis Nik az ilyen szitukban szinte sokkot kap, mert ugrana, hogy mamikaaaaaaa, de az ajtóban nem a várt arcot látja, hiába imádja a nagyanyját..
A balhé vagy 3-4 utcasarkon át tartott kinn is, aztán végre nyugi volt, DE! Nik előre rohant, amit már pici kora óta tud, hogy tilos... az emberek lemerevedve álltak, mert bár zöldövezetben lakunk, de a csendes utcák és járdák után következik a 4 sávos főút, amelyik utcában mi lakunk...

Anyum lélekszakadva tolta Frankát Nik után és üvöltött, de Nik IGEN, lelépett a zebrán és rohant át!!!!!

Amikor szegény Anyum elmesélte teljesen kész volt ő is és én is... Jobb nem gondolni arra, hogy...

..és hozzáteszem, amikor kérdőre vontam, hogy mesélje el és miért csinálta, akkor csak annyit mondott, hogy hozzám akart jönni-holott én a városban voltam ügyet intézni...pfffff