Ekkor o pontosan 15 es fel honapos volt. Tegnap este csak annyit mondtam Apanak, hogy akkor, mikor elvittem Nikit elso nap olyan ur volt bennem, amit meg sosem ereztem ezelott. Buntudatom volt, szomoru voltam, ketsegbeesett es orakig csak sirtam itthon, nagyon rossz volt!
Aztan naprol-napra konnyebb lett, bar azert folyton ert vmi meglepetes, ami a ket orszag kozti alapveto kulonbsegeket illeti.
Nik szinte meg a mai napig nehezen bucsuzik bar a megszokott arcok kozott azert mar nincs siras elkoszonesnel, de en meg mindig erzem, hogy nem szereti, ha otthagyom. Az elso bolcsis napja gordulekenyen ment, hiszen uj helyen volt, nem tudta mi var ra, stb... Na, de a folytatas ennel docogosebb volt es mindig nagyon sirt, ha elmentem. Probaltam nem orakig enyelegni vele, mert bizony en is sokszor sirva jottem ki a bolcsi kapujan, hat meg, ha puszilgattam volna jo negyed oran at..
Telt-mult az ido, kozben Nik megszokta a bolcsit, es viszonylag hamar el is fogadta, de sosem szerette, ha uj arcok voltak korulotte es foleg nem, ha nem a jol megszokott dajkaja fogadta bolcsiben.
Aztan eljott a mai nap, igen, az utolso bolcsinap..
Tegnap mar nagyban keszulodtunk es csinaltam egy fincsi gesztenyes-csokis muffint, csak, hogy uristem a melyhuto tartalmat, hiszen feltetelezem Apa nem csinal a kesobbiekben semmit sem gesztenyebol majd..
Nincuson Franka jovobeli kotenykeje, ugyhogy tessek nem rohogni, jobb hijan ez is megjarta:))
Csinaltunk egy szep rajzot a bolcsinek es tegnap este gyorsan kinyomtattam 3 kozeli kepet Yvette-juf-rol, Roosjerol es Izerol, amint Nikit kozrefogva ucsorognek..
Ezt kapta Yvette juf, Roosje es Ize is Niktol.
Aztan szepen elindultunk ma reggel igy:
A bolcsiben Niken kivul meg volt 2 masik kislany, akinek az utolso napja volt a mai, ugyhogy volt nagy csinnadratta egesz nap es gondolom szettomtek a fejuket mindenfele edesseggel:D
Eljott a delutan, Frankival utnak eredtunk Ninciert, hogy utoljara jojjunk haza egyutt igy a holland bolcsibol. Egesz nap ugy voltam vele, hogy oooo, en tuti nem fogok bogni..
Csak sajna nem jott be... Dobbenetes volt Nik reakcioja a konnyeim lattan... Elkezdett orjongeni, duhos volt, rugkapalt, uvoltott, ami a torkan kifert es a foldon kuszott hason. Yvette-tel csak neztunk. Aztan a vegen en is duhos voltam, mert nem igy kepzeltem es nem igy akartam ezt a mai utolso bolcsi-bucsut, de hiaba...''ember tervez, Isten vegez..'' Elkepzelni mindent el lehet csak sajnos alt. nem ugy tortenik.
Aztan a duhom elszallt, mert tudtam, hogy ez a szerencsetlen kicsi babam, aki mar elvileg nagyfiu nem tudja ertelmezni ill. felfogni a meghatottsagot es o csak azt latta rajtam, hogy sirok. Kesobb el is mondta, hogy nekem nem szabad sirni, pedig el is magyaraztam neki, hogy vannak ilyen szituk az eletben es a bucsu altalaban nem kellemes dolog. Hulla faradt volt, de tudom, hogy minden egyes kis membranjaval felfogta es ertette, hogy o tenyleg ma volt utoljara es ot bucsuztattak. Csak hazaerve szedtem ki a kedves kis ajandekot a taskajabol, ami egy nagy papirfuzet volt kepekkel, kedves megjegyzesekkel es rajzokkal, amiket az elmult 2 evben osszegyujtottek. Nanaaa, hogy ugy sirtam, mint egy megveszett kiskutya, Ninuskam pedig a faradtsagtol inkabb leult tv-zni, aztan osszebujtunk jo sokaig...
Olyan furcsa ez, hogy talan most erzekeltem igazan az ido mulasat..
2 megjegyzés:
Háááát csajszi, bevallom én megkönnyeztem, amit írtál, az első és az uccsó napot is... mióta Mici megvan nekem is sokszor eszembe jut, milyen lesz, amikor ott kell hagyni majd egy közösségben.
A csokis-gesztenyés muffin receptjét pedig kéreeeeeeem:-)))))
Kicsit én is bőgtem. Ez van! Az első gyerek születése óta nem mindig megy a pókerarc vagy a mosolygok, de belül sírok, amiben anno nagyon profi voltam. Most már néha a reklámokon is tudok bőgni (pl. első lakáshiteles anno).
Majd jelentkezz, ha már Magyarországon vagytok! Írnpom kéne az nlc-re is, de ha felpezsdül az élet ott, akkor nem tudom utolérni magam a visszaolvasásban...
Megjegyzés küldése