Itthon...de hogyan...?!

Durva, durva, durva!!! nincs jobb szó rá.

Elindultunk 19-én a dortmundi reptérre, a gépünk este 7-kor indult volna. Mivel brutális útviszonyok voltak ismét (dettó, mint tavaly karácsonykor) így jóval korábban indultunk. 5 óra körül beültünk a reptér melletti mekibe egy gyors salira, hogy mégis legyen vmi a pocakunkban az út előtt. Apa mikor visszatért a pulttól a kajával csak annyit mondott, hogy van egy rossz híre, de tőlem függ mikor tálalja. Én már tudtam mi lesz az. Lemondták a járatunkat.... Kemény 860 euróért haza tudtunk volna jönni másnap reggel 7-kor, de ehhez Kölnbe kellett volna elautókázni, plusz még szállást is keresni ugyebár. Na neeeem!!! Ennyi penzért a büdös életbe nem jövünk haza és a másik alternatíva pedig az lett volna, hogy dec. 28-án jövünk, mert addig az összes járat tele van. Irtó pipa voltam/voltunk, de rögtönöznünk kellett tudva azt is, hogy ömlött a hó és este volt. Elindultunk, két gyerekkel, kocsival az éjszakába. Merész döntés volt, Apa nem is gondolta, hogy azonnal igen-t mondok, de tudtam, hogy haza akarok jönni, bármi áron. Apeldoorn-Budapest 1450 km! Ez azt jelentette, hogy este 8-kor indultunk el a reptérről és úgy saccoltunk, ha túléljük (mert ezt most komolyan így értettük..), akkor reggel 9 körül Budapesten leszünk. Frankit megetettük a reptéren, Nik már evett.
Elindultunk... Volt pár olyan szakasz, amire még én is (nem vagyok nagyon ijedős) azt mondtam, hogy na ez durvább, mint egy gyermekágyas időszak... Nagyon brutál volt és végig virrasztottam Apa mellett, mert hát mégis van két babcink hátul és ő nem aludhatott el csak úgy a volán mögött.
Az volt a legsz*rabb, hogy tök spontán út volt és nem voltunk rá felkészülve. Apa is piszok fáradtan vágott neki az éjszakának alapból és én is, mert napok óta 4-5 órát aludtunk..
Nik is és Fran is elaludtak elég hamar... Aztán Nincus 11 körül felébredt és hajnali 4-ig (!!) csacsogott és láthatóan elvolt. Fran vmi szupercsaj volt!!! Nem tudom jobban szépíteni, de ez a kiscsaj vmi eszméletlen mit alakított a 7 hónapos kis létével.. 6-7x volt fenn éjjel, nézelődött, aztán visszaaludt egy hang nélkül végig!!! 1x sem sírt és most jön az amiért le a kalappal előtte...1x sem vettük ki az autósülésből, tehát úgy nyomta le a 13 órás utat, hogy végig egy pózban volt. Ki akartuk venni, de inkább hagytuk békén, hadd pihenjen. Sokszor vigyorgott útközben, ha megálltunk és egy hangja nem volt. Nik azért alakított párszor, voltak cirkuszai..
Tatabánya környéken reggel 7-kor Apa szólt, hogy na most ne hagyjam abba a pofázást, mert már kezd nem látni rendesen..Vmi eszméletlen mekkorákat poénkodtunk, lehet már a fáradságtól, de könnyesre röhögtem magam abban a fél órában:D:D:D
Hazaérve (reggel 8-kor) felbontottunk egy-egy sört, aztán 11-kor végre lefeküdtünk, mert a nagyszülők átvették őket. Du. 3-ig aludtunk... Franka pedig utoljára Dortmundban kajált este 7-kor és sikerült hazaérnünk és reggel 8-kor megetetni immár itthon..
Azóta Ninci beteg lett, vmi bakteriális cuccot szedett össze és a füle is fáj, pont, mint tavaly karácsonykor.
Én meg el vagyok havazva...

DE!

Mindenkinek szép karácsonyt kívánunk, bár őszintén szólva én egyáltalán nem vagyok ráhangolódva az ünnepre idén.