változott..

Egy szóval... kriminális Franka viselkedése az elmúlt hetekben és ez mára tetőzött. Nem eszik meg semmit, a gyümölcsöt már élből visszautasítja nem hogy napok, de hetek, hónapok óta. olykor rájön és eszeget vmit, de ennyi. Feszeng, mindenre nem-et mond. Ha belegondolok, hogy Nini milyen volt ebben a korban (lehet megszépülnek a dolgok egy idő után, de mégis..) hát fényévekre volt Frankától. Nem lehet vele közlekedni, mert minden zugban megáll, vetetné fel magát, de nem hagyom, viszont, ha meg ezt játsszuk, akkor órákig is ácsoroghatunk egy helyben így kudarcba fullad a következetesség próbája is, mert muszáj felkapnom, ahol érem és felnyargalni vele a lépcsőn. Baromi erőszakos és nem enged a 21-ből egy tapodtat sem. Én elhiszem, hogy dackorszak, meg minden, de ez most keményebb, mint róla valaha elképzeltem. Már nehezen van el egyedül és erősen gondolkodom látva az óvoda-imádatát, hogy lehet, ha sikerül be kell, hogy adjam bölibe szeptembertől. Szerintem kicsi az esély rá, mivel elég késő van ehhez. Tavaly lett volna hely, de én nem akartam még 15 hósan járatni, pedig napról-napra azt veszem észre, hogy annyira szociális ő is, ahogy Nik is és imádja a gyerektársaságot. Emellett hozzászokott ahhoz, hogy nem mindig én vagyok körülötte, így nehéz elhinni, hogy sírna utánam, mivel sosem szokott. 2-3 hetente Balcsin vannak Anyumékkal hétvégére, így nekem is van egy kis szusszanásom, plusz Apjuk viszi őket ki NL-be, ezzel sincs sosem gond Frankánál. Tök lazán elvan.
Én viszont egyre nehezebben bírom és nem, nem azért mert nem imádom, de most már kevésnek bizonyulok neki. Én is fáradt vagyok sokszor, dolgoznék ennél többet is, de így is mindennap este 9-ig tanítok, utána meg már semmire nincs energiám, max edzek még 1-másfél órát, aztán a kezdődik minden elölről reggel 6-tól...
Vhol olvastam, hogy egy anyánál hogyan változik folyton testvérek körében a szeretet. Szó nincs arról, hogy az egyiket jobban, és a másikat kevésbé, de most vhogy Ninimmel sokkal jobban kijövök, mint hetekkel ezelőtt. Rájöttem mennyire elkerülhető sok cirkusz és balhé humorral. Sokszor nézek már rá úgy, hogy Te Atyaúristen mekkora már az én folyton nevető babaNinim, aki már kisfiú és sosem lesz baba többet. Élvezem a most-ot, mert bár már elvesztette a pufi babás mivoltját, de most más dolgok kerültek előtérbe és egyre több dologról tudok már vele komolyan elbeszélgetni, látom, hogy mennyit fejlődik és mennyire jó lesz neki majd a suli, ami remélem csillapítja majd ezt az őrületes tudásszomját. Franka még csak most alakul, most kezd előtörni a kis személyisége és bár most nehéz vele, tudom, hogy ő is egy kincs számomra és egy teljesen más egyéniség.

Egy szó, mint száz, nem csüggedek, csak ki kellett írnom magamból. Most kicsit "könnyebb" is lettem...