A hétvégét Nagypapánál töltötte és persze ilyenkor dukál a teljes figyelem, folyamatos játék, Vasúttörténeti Park, közös beszélgetések, amiket valljuk be nehéz a mindennapok rohanásában kivitelezni, hiszen itthon mindennek megvan a menete és így, hogy Nik heti rendszerességgel úszni is jár, plusz én este dolgozom nem könnyű összehozni.. Az esti fektetések szentek, ha fél órára is, de én mesélek nekik minden este és utána beszélgetünk. Elég nagy a rohanás és mint látható nem sok időm van már fórumozni, vagy blogozni, mert ez is egy plussz elfoglaltság. Én ált. fél6-tól 9-ig mindig tanítok és napközben is, amikor Franka alszik, tehát ezért írtam, hogy mindennek megvan a menete és bizony piszok fárasztó tud lenni, hogy fektetés után is mennem kell a dolgomra, mert az élet és a meló nem áll meg. A kölkök rendszeresen fél 8-kor max. ágyban vannak, onnantól csend honol a lakásban.
Na, de nagyon elkanyarodtam...
Tehát a hétvégi paradicsomi hangulat után eljött a vasárnap este, amikor is Nagypapától búcsút kellett venni, mert ő is ment haza, kezdődött egy újabb hét és hát neki sincs ideje, hiszen dolgozik..
Eltelt már vagy fél óra itthon és épp fürödtünk, amikor Nik elkezdett sírni, vagyis nem...zokogni és kisvártatva elmondta, hogy neki mennyire hiányzik a Nagypapa!!
Nagyon nehezen nyugodott meg és rá nagyon találó az, hogy kívülről kisördög és mint ismeretes nagyszájú és folyton pörgős, viszont hatalmas lelke van. Ez már pici korában látszott rajta és tudom jól róla, hogy rengeteg érzés kavarog a kis buksijában, sokat gondolkodik lefekvéskor, sokszor még 1 óra múlva is ébren van és gondolkodik, elvan a kis világában. Viszont, ami ezután következett az engem is mélyen érintett.
Nagy nehezen megnyugodott Nagypapa hiányát illetően, majd mikor elkezdtem olvasni a mesét nekik, megjegyezte, hogyha Nagypapa már öreg lesz és meghal, neki nagyon fog hiányozni és sírni fog utána...:(
Persze elmagyaráztam neki, hogy Nagypapa remélhetőleg még sokáig fog élni és, hogy még Nik gyerekeit is ismerni fogja, amire persze záporoztak a kérdések, hogy neki mikor lesz majd gyereke, stb., stb...:) A lényeg, hogy napokig Nagypapa-függő volt, ami mostanra azért enyhült, tehát nem emlegeti állandóan.
A kedd és a csüt. nálunk egy őrület, mivel én már reggel tanítok, majd Franka alvás idejében és este is 3 órán át. Kb. 8-ra itthon kell lennem, hogy normálisan el tudjam kezdeni fél9-kor az órát. Ezt megelőzően megyek Frankival és Ninivel az oviba, majd Nini marad.. Ma is így volt, de mivel ma korábban mentünk, így még az összevont csoportban volt és a földszinten, ahol az ablakok a járdára néznek, így megígértem Ninusnak, hogy fogok integetni feltétlen, amikor kiértem Frankival az utcára. Persze, hogy utálom ezt a pillanatot....:((((
..és csakis azért, mert látom, ahogy ott áll az ablaknál (basszus még ilyenkor is bőghetnékem van:(((( ) és integet és látaom azt is, hogy sírásra görbül a szája, holott nem szokott, de tudja/érzi, hogy a rohanós napok azok másak, mint a többi és nagyon igényli a kis lelke a jól bevált cselekvéssort. Hiába... tipikus bika. Franka is pont ilyen és ha már bikákról van szó, nekünk a legnagyobb az igényünk a rendszerességre, ezért is vagyok folyton időhöz kötve, mert a kölykök is igénylik. Mindennap ugyanakkor kelnek, ugyanakkor indulunk, ugyanakkor teszem le Frankit délben és megyek Ninciért délután.
Nagyon hiányzik a kis sz*rosom, úgyhogy várom már, hogy délután ismét verklizze a kis mondanivalóit:))) és mostanában, ha azt mondom neki, hogy "szeretlek" akkor ő folyton verseng, hogy ő nálam sokkkal, de sokkkkkkkal jobban szeret..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése