szomorú eset:(

Nik ovijában, szerencsére nem az ő csoportjában van egy nagycsoportos fiú, akiről Nik már mesélt, hogy sajnos elviselhetetlenül viselkedik, több óvónő is tett már célzást, hogy a srác, khm.. súlyosabb eset..

Na, de..
Tegnap mikor mentem Ninciért az a hír fogadott az óvónőtől, hogy Nik sírt aznap az udvaron, mert a szóban forgó gyerek azt mondta neki, hogy "az anyukád és az apukád meg fog halni":((((

Engem nagyon szíven ütött az egész, hazafele is erről beszéltünk és este is lefekvéskor, hogy próbálja nagy ívben elkerülni ezt a fiút és ne higgyen el semmit abból, amit mond. Elképzeltem ahogy mindezt egy majd' négyéves kisgyerek belül megélheti, hát nem maradt száraz a szemem.
Niknek kineveztem egy kis plüss csillagot és mondtam neki, hogy ez a kis csillag legyen a lelki társa, ha szomorú, vagy dühös, akkor elferdítem a hangom és így beszéljük meg a problémákat. Abszolút bevált módszer és este direkt ő kérte ill. tért vissza a délutáni esetre, hogy elmondhassa a csillagnak. Olyan drága volt, ahogy "így" párbeszédet folytatott "velem"..

Amikor mentünk lefelé tegnap a lépcsőn Frankát cipelve, pont akkor ment fel a srác az anyukájával. Nem tudom hogyan néztem rájuk, de az anyuka csak ennyit szólt: -Mi a nézés tárgya?
Erre eldurrant az agyam (magamban), nem akarok etnikummal kapcsolatos jelzőket tenni, de elmeséltem neki 1 mondatban, majd egyszerűen továbbment..
Szerencsére a szóban forgó gyerek szeptembertől iskolás lesz..