Tegnap volt Nik eloszor bolcsiben ket het tavollet utan, mert ugye otthon voltunk.. Nem ment konnyen, de o nem az a gyerkoc, aki konnyen hozzaszokik az uj dolgokhoz, de hat mi is ilyenek vagyunk es pluszban meg kokemeny bika alaptulajdonsag ez. A lenyeg, a lenyeg, hogy meg reggeli kozben legorbult szajjal mondta, hogy o nem szeretne bolcsibe menni. Vhogy probaltam elterelni a figyelmet, de ilyenkor nagyon nehez, mert hat koti szegenyem az ebet a karohoz:( Aztan az autouttal vegul nem volt gond, tudta, hogy bolcsibe megyunk, viszont en vmiert sejtettem, hogy nincs meg ezzel vege a dramanak. Mikozben vetkoztettem szabalyosan elsirta magat es olyan szomoru volt, hogy nekem is a szivem szakadt meg kozben:((( tok nehez ilyenkor nem elbognom magam, es probaltam vhogy hatni a kis lelkere. Latszott rajta, hogy tok oszinte es nem ez a Ninus altal jol ismert eljatszott siras volt. Szar volt, na!
Kivancsi leszek Frankara, hogy o majd hogyan fogja a bolcsit kesobb feldolgozni, mert ugye minden gyerkoc mas.
Delutan repesve rohant felem az en cicusom es persze a szokasos bamulas koveti ezt a dadak reszerol, mert a hollandok nincsenek ehhez az oszinte egymasnak oruleshez szokva. Mi orulunk, es nagyon!! Olyankor nagy pusszancsok vannak es olelesek es mosolyok. A holland szulok meg csak ugy hooot egyszeruen mennek a gyerekeikert mindenfele oromujjongas nelkul..Ezt sose leszek kepes felfogni aggyal..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése