Egyszeruen nem tudjuk hova tenni Nik hullamzasait. Annyira veglet kolok, hogy hihetetlen. Bar, ha jobban belegondolok nem banom, sooot! Inkabb ilyen legyen, mint folyton ugyanolyan. Ezert imadjuk es ezert mas, mint a tobbi gyerek. Az az igazsag, hogy a duhrohamait mar eleg nehezen kezeljuk, mert ma delutan is tok jokedvu volt, minden okes volt es kerek volt a vilag, amikor egy nuanszon elcsuszott a dolog es kiborult. Kb. legalabb feloran at uvoltott es hisztizett, volt minden, a reszleteket majd maskor...Kivancsi vagyo meddig tart ez a periodus a kis eleteben, mert 1 evvel ezelott meg hajjj' de konnyu dolgunk is volt vele. Igaz, ha jokedvu, akkor nagyon az es ugy tud orulni, ha megyek erte a bolcsibe (mert altalaban en megyek) olyankor rohangal, odaszalad olelget, puszilgat, de hat mindig is ilyen volt, mar nagyon kicsi koratol kezdve, pedig pasi, de megis. Halali volt latni, ahogy osztotta az eszt ma delutan mikozben duplozott. Szabalyosan kioktatta hollandul a kis tarsait, akik epp vartak a vacsit a bolcsiben (fel5-kor volt ez)magyarazott keresztul-kasul, aztan amikor eszrevette volt am ''ereszd el a hajam'':)
Szoval nagyon hirtelen valtozik a hangulata es a semmibol tornek ra a ''rohamok''. Remelem kicsi lanyunktol majd kicsit megnyugszik, vagyis bizom benne, de nagyon, mert rohamosan oszulok:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése